Ajánld ismerőseidnek!
Az Iguazú-vízesés az Iguazú folyón található Argentína és Brazília határán, az Iguazú Nemzeti Park területén.
A vízesés 270 különálló zuhogóból és kisebb vízesésből áll, melyek a folyón 2,7 kilométer szélességben húzódnak. A víztömeg a vízeséseken maximum 82 métert esik, átlagos magasságuk 60 méter.
A vízesés mennydörgésszerű robaja 20-25 km-re is elhallatszik.
Minden zuhatagnak megvan a maga különlegessége. A legtöbbet felfedezőikről, vagy az argentin szabadságharc hőseiről neveztek el. Pl.: Két nővér-, San Martin-, Victoria-vízesés.
Az Iguazú-vízesés legmagasabb zuhataga, az Union a lenyűgöző Ördögtorok-szakadékba vész, amelyet a folyó egy geológiai törésvonal mentén vájt ki.
Ennek végére érve a folyó derékszögben hirtelen elkanyarodik, és zúgókon siet tovább a Paraná felé.
A szakadék U-alakú, 150 méter széles és 700 méter hosszú.
Az Ördögtorok- szakadékot a folyó egy geológiai törésvonal mentén vájta ki az évmilliók során. 135 millió évvel ezelőtt a területet vastag lávaréteg fedte, amely miután kihűlt, bazalttá alakult át. A vízesések ott alakultak ki, ahol keletről, Brazília felől az Iguazú folyó beletorkollik az Argentína felől érkező Paraná folyóba.
Az őslakos guarani indiánok legendája szerint a vízesést Mboi isten hozta létre. „Az történt, hogy Mboi isten beleszeretett egy törzsfőnök lányába, aki azonban nem kért az égi kegyből. Földi szerelmével csónakba ült és próbáltak elmenekülni a Mboi haragja elől. A vérig sértett és bosszúszomjas isten sziklákat emelt ki a földből, hogy a szerelmespár a végzetébe zuhanjon a folyó vízesésein.