Egy nap majd odajössz hozzám és azt mondod: ′′ Anya vagy ", ′′ Megyek anya ", ′′ Ahhh anya "...
És én?! Emlékezni fogok azokra az időkre, amiket ismételgettél, mintha mantra lett volna: ′′ Anyu ", és hogy mosolyogtál, a könnyek közepette, mert megjelentem, válaszolok a hívásodra.
Egy nap mérges leszel, mert nem hagytam, hogy csinálj valamit. Bejönnél a szobádba és anélkül, hogy beszélnél velem egy egész délután...
És én?! Emlékezni fogok, minden alkalommal, amikor nem akartál elválni tőlem, öt percre sem, hogy kimehessek a fürdőszobába.
Egy nap majd arra kérsz, hogy egy barátnál aludj, hogy a nagymamánál töltsd az ünnepeket, utazz az iskolatársakkal...
És én?! és? Emlékezni fogok arra, hogy minden este, amikor a biztonságos menedéked, az egyetlen ok a nyugodt alvás miatt, én voltam.
Egy nap majd felnősz...
És egyedül fog járni.
Repülni akarsz majd, és időről időre, elesni, megbántani, olyan helyen, ahol a ′′ csók ′′ nem gyógyul meg.
És én?! Időt fogok kérni, hogy visszajöjjek, hogy a helyedben legyek, hogy újra a békéd legyen.
De ez nem fog megtörténni.
Szóval sírni fogok
Érted és veled ha kell.
Ott leszek, fogom a kezed, ha csak a szívemmel is.
Várni fogok rád, térj vissza hozzám, a te idődben, a legtürelmesebb szeretettel...
Mert a gyerekek mennek, de mindig visszajönnek.
A fiú hajó, az anya móló.
Maisa Perejo (Egy anya) 