 |
A víziló (Hippopotamus amphibius) – A folyók hatalmas lakója
A víziló (Hippopotamus amphibius) az egyik legismertebb és legkülönlegesebb nagyemlős Afrikában. Bár gyakran társítjuk a vízi élethez, nem vízi emlős, mint például a bálna vagy a delfin, hanem egy szárazföldi állat, amely sok időt tölt vízben. Külső megjelenése, viselkedése és társas élete különösen érdekes, és számos félreértés övezi – többek között az agresszivitása és „lustasága” is.
Előfordulás
A vízilók Afrika szubszaharai régióiban élnek, elsősorban azokban az országokban, ahol bőséges vízforrás (folyó, tó vagy mocsár) áll rendelkezésre. Legnagyobb számban a következő országokban fordulnak elő:
-
Zambia
-
Tanzánia
-
Uganda
-
Mozambik
-
Etiópia
Egykor Észak-Afrikában is elterjedtek voltak (például a Nílus mentén), de ma már onnan teljesen eltűntek.
Becslések szerint ma körülbelül 115 000–130 000 víziló él vadon, számuk azonban csökkenő tendenciát mutat az élőhelyvesztés és az orvvadászat miatt.
Megjelenés
A víziló az egyik legnagyobb testű szárazföldi emlős az elefánt és az orrszarvú után:
-
Testtömeg: hímek esetén 1 500–1 800 kg, nőstények 1 300–1 500 kg, de egyes hímek akár 3 200 kg-osak is lehetnek.
-
Hossz: testhosszuk 3,3–5,2 méter, farok nélkül.
-
Magasság: válltól mérve 1,3–1,6 méter.
Bőre vastag és szürkés-lilás színű, alig van rajta szőrzet. Egyedülálló, hogy bőre különleges „naptejet” választ ki, ami rózsaszínes színű, és védi az UV-sugárzástól és a fertőzésektől is – innen ered a „vérizzadás” mítosza.
Életmód
A vízilók félig vízi életmódot folytatnak: nappal idejük nagy részét a vízben vagy annak közelében töltik, ahol lehűthetik testüket a melegtől, míg éjszaka kijárnak a szárazföldre legelni. Remek úszók, de úszás helyett inkább „sétálnak” vagy „ugrálnak” a vízfenéken.
Társas viselkedés:
-
Matriarchális vagy domináns hím által vezetett csoportokban élnek.
-
Egy csoport 10–30 egyedből állhat.
-
A hímek területüket vizeletükkel és ürülékükkel jelölik meg.
Táplálkozás
Noha gyakran ragadozónak nézik erős fogaik miatt, a víziló növényevő. Étrendje:
Elsősorban fűfélék: naponta akár 40 kg füvet is elfogyasztanak.
Alkalmanként vízinövények vagy gyümölcsök.
Ritkán megfigyeltek húsfogyasztást (dögevés), de ez nem jellemző viselkedés.
Szaporodás
A vízilók vízben párzanak, és a borjak is a sekély vízben születnek.
Vemhességi idő: kb. 8 hónap.
Egy utód születik, súlya 25–50 kg.
Az anya 6–8 hónapig szoptatja, de már korábban elkezd füvet rágcsálni.
A nőstények kétévente ellenek, és rendkívül védelmezőek a borjaikkal szemben.
Tudnivalók és érdekességek
Nagyon veszélyesek: évente több mint 500 ember haláláért felelősek Afrikában, főleg ha megzavarják őket.
Gyorsabb, mint hinnénk: szárazföldön akár 30 km/h sebességgel is képes futni rövid távon!
Fogazatuk figyelemre méltó: agyarfogaik akár 50 cm hosszúra is megnőhetnek – főként a harc és a védekezés miatt.
Hangadás: „hörgő” vagy „kuruttyoló” hangokat adnak ki, amelyek a víz alatt is terjednek.
A legközelebbi élő rokonai a cetek (bálnák, delfinek) – közös ősük körülbelül 55 millió éve élt.
Víz alatt akár 5 percig is képesek lélegezni nélkül maradni.
Veszélyeztetettség
A víziló jelenleg sebezhető (VU – Vulnerable) besorolás alatt áll a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint. Legfőbb veszélyeztető tényezők:
Élőhelyek zsugorodása (folyók kiszáradása, mocsarak lecsapolása)
Ember–állat konfliktusok
Orvvadászat (húsáért, bőréért és agyaráért)
Összegzés
A víziló az afrikai élővilág egyik ikonikus képviselője, mely rendkívül fontos szerepet játszik az ökoszisztémákban. Jelenléte befolyásolja a folyók és tavak ökológiáját, és még az általuk kitaposott ösvények is hozzájárulnak más fajok túléléséhez. Ugyanakkor az emberi tevékenységek miatt a túlélése egyre nagyobb veszélyben van, ezért természetvédelmi erőfeszítésekre van szükség.
