 |
Az őz (latinul Capreolus capreolus) a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó, rendkívül elterjedt és jól ismert kérődző emlős Európában. Bár sokan a "kis szarvasnak" nevezik, az őz önálló fajként különleges szerepet tölt be az ökoszisztémában. Az alábbi cikk részletesen bemutatja e kecses állat előfordulását, külsejét, életmódját, táplálkozását, szaporodását, valamint néhány érdekességet is.
Előfordulás
Az őz az egyik legelterjedtebb nagyvadfaj Európában. Előfordulási területe az Atlanti-óceán partjától egészen a kelet-európai sztyeppékig terjed, északon Skandináviában, délen a mediterrán térségekben is megtalálható. Magyarországon mindenhol honos, síkságokon, dombságokon és középhegységekben egyaránt.
Előfordulás Magyarországon:
-
Becsült egyedszám (2023): kb. 370 000–400 000
-
Legnagyobb populációk: Alföldön, a Dunántúlon és az Északi-középhegységben.
-
Vadgazdálkodási jelentősége: az egyik legfontosabb vadászható faj.
Megjelenés
Az őz közepes testméretű, kecses testalkatú állat. A hím egyedeket baknak, a nőstényeket sutának, a fiatalokat pedig gidának nevezzük.
Külső jellemzők:
-
Testhossz: 95–135 cm
-
Vállmagasság: 60–75 cm
-
Tömeg: 15–30 kg (bakok nagyobbak)
-
Bundaszín: nyáron vörösesbarna, télen szürkésbarna
-
Farok: nagyon rövid, szinte alig látható
-
Tükör: a hátulsó rész világos foltja, nyáron fehér, télen sárgás
A bak őz agancsot visel, amely évente megújul. Az agancs mérete és alakja a kor, genetika és táplálkozás függvénye.
Életmód
Az őz jellemzően alkonyatkor és hajnalban aktív, nappal inkább rejtőzködik. Egyedül élő, területvédő faj, különösen a bakok ragaszkodnak territóriumukhoz, melyet szaglás és karcolásos nyomokkal jelölnek meg.
-
Téli időszakban kisebb-nagyobb csapatokba (rudliba) verődnek.
-
Tavasztól őszig az egyedek inkább magányosan vagy párban élnek.
-
Territóriumméret: 10–50 hektár, területminőségtől függően.
Táplálkozás
Az őz növényevő, úgynevezett „szelektív kérődző”. Főként lágy szárú növényeket, rügyeket, leveleket, gyümölcsöket és hajtásokat fogyaszt. Kerüli a rostban gazdag, nehezen emészthető növényeket.
Főbb táplálékai:
-
Tavasszal-nyáron: fűfélék, lágyszárú növények, bogyók
-
Ősszel: lehullott gyümölcs, makk, gomba
-
Télen: rügyek, kéreg, cserjék hajtásai
Az őzek táplálékigénye napi 2–4 kg zöldtömeg, évszaktól függően.
Szaporodás
Az őzek szaporodása különleges: nyáron párzanak, de a megtermékenyített petesejt késleltetett beágyazódással csak ősszel kezd el fejlődni. Ez az úgynevezett embrionális diapauza.
Párzási időszak (üzekedés): július közepe – augusztus közepe
Vemhesség: kb. 9 hónap (valójában 4 hónap aktív fejlődés)
Ellés: május-júniusban
Utódok száma: 1–3 gida, általában 2
A gidák rejtőzködő életmódot folytatnak, az anya naponta többször visszajár szoptatni őket.
Tudnivalók és érdekességek
Az őz kiváló hallással és szaglással rendelkezik, a látása viszont kevésbé éles.
A menekülési sebessége elérheti a 60 km/h-t.
Magyarországon az őz a legnagyobb vadgazdasági jelentőségű apróvad.
Az őz agancsát a bak télen (november-február) hullatja el, és kora tavasszal újra kinő.
A fiatal gidák a fűben megbújva, mozdulatlanul várják anyjukat – ilyenkor tilos megérinteni őket, különben az anya elhagyhatja őket.
Az őz és az ember kapcsolata
Az őz Magyarországon vadászható vad, de védett területeken (nemzeti parkokban) a populáció természetes szabályozás alatt áll. A vadgazdálkodás során a túlszaporodás elkerülése és az egészséges állomány fenntartása érdekében szabályozott kilövéseket hajtanak végre.
A mezőgazdaságban okozhat kárt, különösen tavasszal, amikor fiatal hajtásokat, palántákat fogyaszt. Ugyanakkor fontos szerepet játszik az élőhely biodiverzitásának fenntartásában.
Összegzés
Az őz a magyar táj egyik legismertebb és legszebb vadfaja. Rejtett életmódja, elegáns mozgása és a természetes környezethez való alkalmazkodása miatt sokak kedvence. Megfigyelése különleges élményt nyújt mind a természetjáróknak, mind a vadászoknak. A felelős természetvédelem és a tudatos vadgazdálkodás elengedhetetlen ahhoz, hogy ez a kecses állat a jövő nemzedékei számára is megmaradhasson.
