Általános bemutatás
A ló (Equus ferus caballus) a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék (Equidae) családjába tartozó háziasított emlős. Ősei már több mint 50 millió éve megjelentek a Földön, de a mai modern ló kialakulása körülbelül 4–5 millió évvel ezelőttre tehető. A háziasítása mintegy 5–6 ezer évvel ezelőtt történt, valószínűleg a mai Közép-Ázsia területén.
Előfordulása
A háziasított ló gyakorlatilag világszerte elterjedt, megtalálható szinte minden kontinensen, kivéve az Antarktiszt. Legnagyobb számban Kínában, az Egyesült Államokban, Brazíliában, Mexikóban és Argentínában tartanak lovakat.
Vadon élő rokonai
-
A legközelebbi vadon élő rokon a przsevalszkij ló (Equus ferus przewalskii), amely Mongólia területén él, bár egy időben teljesen kihalt vadon, és újratelepítették állatkertekből származó egyedek segítségével.
-
Más vadló-populációk, mint például az amerikai mustangok, tulajdonképpen elvadult házi lovak leszármazottai.
Megjelenése
A lovak megjelenése változatos, mivel több száz fajta és tenyésztett változat létezik. Méretük és színük jelentősen eltérhet fajtától és felhasználási céltól függően.
Általános testfelépítés
-
Testtömeg: 400–1 000 kg, de egyes hidegvérű fajták akár 1 200–1 500 kg-ot is nyomhatnak.
-
Testmagasság: Marmagasság szerint mérik; általában 140–180 cm.
-
Lábak: Hosszúak, izmosak, alkalmasak gyors futásra és hosszú távú mozgásra.
-
Paták: Egyetlen ujjból fejlődtek ki, kiválóan alkalmazkodtak a szilárd talajon való mozgáshoz.
-
Fej: Hosszúkás, nagy szemekkel, kiváló látással és szaglással.
Színek
-
Leggyakoribb színek: pej (barna), sárga, fekete, szürke, deres, tarka.
-
Léteznek különleges színváltozatok is, például az appaloosa (foltos), izabella (világos krémszín), vagy fakó.
Életmód
A ló természeténél fogva társas, csordában élő állat, ami még a háziasított példányokon is jól megfigyelhető. Általában rangsor alapú hierarchiában élnek, ahol a vezérkanca irányítja a csoport mozgását.
Viselkedés
-
Nagyon érzékenyek a környezetükre, kiváló a hallásuk és a látásuk.
-
Menekülő állatként ösztönösen reagálnak az ismeretlen zajokra, mozgásokra.
-
Kitűnő a memória, és képesek összetett parancsokat megtanulni, ezért sokoldalúan képezhetők.
Táplálkozás
A ló növényevő, és emésztőrendszere ehhez kiválóan alkalmazkodott. Nem kérődző, de rendkívül hosszú bélrendszere van (kb. 30–40 méter hosszú), amely lehetővé teszi a cellulóz lebontását.
Főbb táplálékforrásai:
Friss fű – legelés közben
Széna – fő takarmány télen
Zab, árpa, kukorica – energiadús abraktakarmány
Répa, alma, sárgarépa – kiegészítő csemegeként
A ló naponta akár 15–18 órát is legelhet, mivel kis mennyiségű táplálékot vesz fel egyszerre, de folyamatosan.
Szaporodás
A ló ivarérettsége fajtától és egyedi fejlődéstől függően kb. 1,5–3 éves korban következik be, de tenyésztésbe általában csak 3 éves kor után vonják be.
Nemi ciklus és vemhesség
A kancák tavasztól őszig ivarzási ciklusban vannak (szezonalitás).
A vemhesség átlagosan 11 hónapig (kb. 340 nap) tart.
Általában egy csikót hoznak világra, ikerszülés ritka.
A csikók születésük után már néhány órán belül lábra állnak és követik anyjukat.
Tudnivalók a tartásról
A ló napi rendszerességgel igényli a mozgást, lehetőség szerint legelőt vagy karámot.
Fontos a paták rendszeres ápolása, körmölése 6–8 hetente.
Istállóban napi takarítás és friss víz biztosítása alapvető.
Védőoltások (pl. tetanusz, influenza) és féreghajtás is szükséges.
Érdekességek
Egy ló szívverése nyugalmi állapotban: 28–44 ütés/perc.
Leggyorsabb regisztrált galopp: 70,76 km/h (amerikai ló, 2008).
A legrégebbi ismert ló 62 évig élt – egy „Old Billy” nevű ló Angliában.
A ló szeme oldalt helyezkedik el, ezért egyszerre akár 350 fokos látóteret képes átfogni.
A suttogó módszerek (pl. Monty Roberts) lényege a lóval való „csendes” kommunikáció a viselkedése és testbeszéde alapján.