Ló: A szabad lélek lovasa.


Ajánld ismerőseidnek!

  

Általános bemutatás

A ló (Equus ferus caballus) a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék (Equidae) családjába tartozó háziasított emlős. Ősei már több mint 50 millió éve megjelentek a Földön, de a mai modern ló kialakulása körülbelül 4–5 millió évvel ezelőttre tehető. A háziasítása mintegy 5–6 ezer évvel ezelőtt történt, valószínűleg a mai Közép-Ázsia területén.


Előfordulása

A háziasított ló gyakorlatilag világszerte elterjedt, megtalálható szinte minden kontinensen, kivéve az Antarktiszt. Legnagyobb számban Kínában, az Egyesült Államokban, Brazíliában, Mexikóban és Argentínában tartanak lovakat.

Vadon élő rokonai

  • A legközelebbi vadon élő rokon a przsevalszkij ló (Equus ferus przewalskii), amely Mongólia területén él, bár egy időben teljesen kihalt vadon, és újratelepítették állatkertekből származó egyedek segítségével.

  • Más vadló-populációk, mint például az amerikai mustangok, tulajdonképpen elvadult házi lovak leszármazottai.


Megjelenése

A lovak megjelenése változatos, mivel több száz fajta és tenyésztett változat létezik. Méretük és színük jelentősen eltérhet fajtától és felhasználási céltól függően.

Általános testfelépítés

  • Testtömeg: 400–1 000 kg, de egyes hidegvérű fajták akár 1 200–1 500 kg-ot is nyomhatnak.

  • Testmagasság: Marmagasság szerint mérik; általában 140–180 cm.

  • Lábak: Hosszúak, izmosak, alkalmasak gyors futásra és hosszú távú mozgásra.

  • Paták: Egyetlen ujjból fejlődtek ki, kiválóan alkalmazkodtak a szilárd talajon való mozgáshoz.

  • Fej: Hosszúkás, nagy szemekkel, kiváló látással és szaglással.

Színek

  • Leggyakoribb színek: pej (barna), sárga, fekete, szürke, deres, tarka.

  • Léteznek különleges színváltozatok is, például az appaloosa (foltos), izabella (világos krémszín), vagy fakó.


Életmód

A ló természeténél fogva társas, csordában élő állat, ami még a háziasított példányokon is jól megfigyelhető. Általában rangsor alapú hierarchiában élnek, ahol a vezérkanca irányítja a csoport mozgását.

Viselkedés

  • Nagyon érzékenyek a környezetükre, kiváló a hallásuk és a látásuk.

  • Menekülő állatként ösztönösen reagálnak az ismeretlen zajokra, mozgásokra.

  • Kitűnő a memória, és képesek összetett parancsokat megtanulni, ezért sokoldalúan képezhetők.




Táplálkozás

A ló növényevő, és emésztőrendszere ehhez kiválóan alkalmazkodott. Nem kérődző, de rendkívül hosszú bélrendszere van (kb. 30–40 méter hosszú), amely lehetővé teszi a cellulóz lebontását.

Főbb táplálékforrásai:

  • Friss fű – legelés közben

  • Széna – fő takarmány télen

  • Zab, árpa, kukorica – energiadús abraktakarmány

  • Répa, alma, sárgarépa – kiegészítő csemegeként

A ló naponta akár 15–18 órát is legelhet, mivel kis mennyiségű táplálékot vesz fel egyszerre, de folyamatosan.


Szaporodás

A ló ivarérettsége fajtától és egyedi fejlődéstől függően kb. 1,5–3 éves korban következik be, de tenyésztésbe általában csak 3 éves kor után vonják be.

Nemi ciklus és vemhesség

  • A kancák tavasztól őszig ivarzási ciklusban vannak (szezonalitás).

  • A vemhesség átlagosan 11 hónapig (kb. 340 nap) tart.

  • Általában egy csikót hoznak világra, ikerszülés ritka.

A csikók születésük után már néhány órán belül lábra állnak és követik anyjukat.


Tudnivalók a tartásról

  • A ló napi rendszerességgel igényli a mozgást, lehetőség szerint legelőt vagy karámot.

  • Fontos a paták rendszeres ápolása, körmölése 6–8 hetente.

  • Istállóban napi takarítás és friss víz biztosítása alapvető.

  • Védőoltások (pl. tetanusz, influenza) és féreghajtás is szükséges.


Érdekességek

  • Egy ló szívverése nyugalmi állapotban: 28–44 ütés/perc.

  • Leggyorsabb regisztrált galopp: 70,76 km/h (amerikai ló, 2008).

  • A legrégebbi ismert ló 62 évig élt – egy „Old Billy” nevű ló Angliában.

  • A ló szeme oldalt helyezkedik el, ezért egyszerre akár 350 fokos látóteret képes átfogni.

  • A suttogó módszerek (pl. Monty Roberts) lényege a lóval való „csendes” kommunikáció a viselkedése és testbeszéde alapján.


Zárásként

A ló az ember egyik legrégebbi társa: volt harci jármű, szántóerő, szállítóeszköz, sporttárs és barát is. Napjainkban inkább hobbiállatként, sportcélokra (pl. díjugratás, díjlovaglás, fogathajtás), valamint terápiás célra is használják. Megfelelő gondoskodással és szeretettel egy ló akár 25–30 évig is elél, és mély kapcsolat alakulhat ki gazdája és közte. 


Print Friendly and PDF