|
Az orvosi citromfű (Melissa officinalis) termesztése, gondozása és szaporítása
Az orvosi citromfű (Melissa officinalis) az árvacsalánfélék családjába tartozó, évelő gyógynövény. Illóolaj-tartalma (citronellál, citrál) miatt citromra emlékeztető illatú. Magassága jellemzően 30–80 centiméter.
1. Ültetés és környezeti igények
Helyigény és fény:
A citromfű fényigényes növény, de félárnyékban is fejlődik. A teljes napsütés növeli az illóolaj-tartalmat, ugyanakkor a déli, tűző nap megperzselheti a leveleit, ha a vízellátás nem megfelelő.
Talajigény:
A mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Az optimális pH-érték 6,0 és 7,5 közötti. Kötött, pangó vizes talajokon a gyökérzete rothadásnak indulhat.
Az ültetés ideje és módja:
Palántázás: A palántákat április végén vagy május elején, a fagyok elmúltával kell kiültetni.
Tőtávolság: Az ajánlott sor- és tőtávolság 40–50 x 30–40 centiméter.
Mélység: A palánták ugyanolyan mélyre kerüljenek, mint ahogy a nevelőedényben voltak.
2. Gondozási feladatok
Öntözés:
A citromfű vízigényes, különösen a hajtásnövekedés időszakában és a nyári aszály idején. A talaját tartsuk egyenletesen nedvesen, de kerüljük a túlöntözést. Cserépben nevelt példányoknál a gyakoribb öntözés elengedhetetlen a korlátozott földmennyiség miatt.
Tápanyag-utánpótlás:
Tavasszal érdemes komposztot vagy lassú kibocsátású szerves trágyát juttatni a talajba. Túlzott nitrogénellátás esetén a növény sokat nő, de aromája intenzitása csökkenhet.
Visszavágás és betakarítás:
Visszavágás: Virágzás előtt javasolt a hajtások visszavágása, ez serkenti az új hajtások képződését és megakadályozza az öntenyészést (elvadulást).
Betakarítás: A leveleket a virágzás kezdetén, száraz időben érdemes szedni. Ekkor a legmagasabb az illóolaj-koncentráció.
Teleltetés: Fagytűrő növény, de kemény teleken a töveket takarással (lombbal, szalmával) védeni kell.
3. Szaporítási módok
A citromfű három fő módszerrel szaporítható:
Magvetés: Márciusban üvegházba vagy cserépbe vethető. A magok fényre csíráznak, így csak vékonyan szabad földdel takarni őket. A csírázási idő 14–21 nap 18–22°C-on.
Tőosztás: A legegyszerűbb módszer. Kora tavasszal vagy ősszel a kifejlett, 3–4 éves töveket ássuk ki, és éles ásóval vagy késsel osszuk több részre, majd ültessük el őket.
Dugványozás: Kora nyáron a nem virágzó hajtásokról 10–15 centiméteres dugványokat vághatunk. Vízben vagy nedves homok-tőzeg keverékben könnyen gyökeresednek.
4. Kártevők és betegségek
Bár ellenálló növény, bizonyos körülmények között megjelenhetnek problémák:
Kártevők:
Levéltetvek: A friss hajtásvégeken telepednek meg. Erős vízsugárral vagy káliszappanos oldattal védekezhetünk ellenük.
Kabócák: Szívogatásuk nyomán apró, fehér pöttyök jelennek meg a leveleken.
Csigák: Fiatal palántáknál okozhatnak jelentős rágáskárt.
Betegségek:
Citromfűrozsda (Puccinia menthae): A levelek fonákján rozsdabarna foltok jelennek meg. A fertőzött részeket el kell távolítani és megsemmisíteni.
Lisztharmat: Fehér, lisztszerű bevonat a leveleken, főleg párás, meleg időben vagy túl sűrű állományban fordul elő.
Szeptóriás levélfoltosság: Szürkésbarna, sötét szegélyű foltok a leveleken, amelyek idővel a levél elhalását okozzák.
Védekezés:
A megelőzés érdekében biztosítsunk megfelelő légmozgást a növények között, kerüljük a felülről történő öntözést, és tartsuk gyommentesen a környezetet. Erős fertőzés esetén a növény radikális visszavágása segíthet az új, egészséges hajtások fejlesztésében.
