Ajánld ismerőseidnek!
A mentához hasonló alakú, illatos levelű citromfű fűszer- és gyógynövényként egyaránt ismert. Az árvacsalánfélék családjába tartozó, kellemes, citromra emlékeztető illatú, fehér virágú, évelő növény. A Közel-Keletről származik, a mediterrán éghajlatot kedveli. Vadon csak szórványosan fordul elő, de kertekben sokfelé megtalálható.
Népies neve: orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke. A mézfű elnevezés aroma dús voltára, kellemes ízére, egyben a latin névben szereplő melissa (méz) szóra utal. A melissa görögül azt jelenti “méh” és valóban, Vergilius óta tudjuk, hogy a méhészek gyakran dörzsölik be a kaptár oldalát citromfűvel, hogy a kirajzásra készülő méheket maradásra bírják.
Citromfű történelem
Az ókori orvos, Dioszkoridesz, már felismerte gyógyerejét, és citromfű levelével gyógyított egyes bőrbetegségeket, és úgy gondolta, hogy borhoz adva más betegségre is gyógyír lehet. A római természettudós Plinius is ismerte, és használta gyógyításra. A X. században azonban már az arab orvosok felismerték, hogy a nyugtalanság és az idegesség kezelésében nélkülözhetetlen. A kolostori gyógyászatban már szívpanaszra, heves szívdobogásra is használták. A szignatúra szerint már a leveleinek formája elárulta, hogy a szívpanaszok gyógyítója, mert a levele formája szívre hasonlít, és valóban a citromfű illóolaja szívnyugtató hatású. Régen alkoholos párlatként fogyasztották - ez volt a híres karmelitavíz, melyet a Karmelita nővérek 1611-ben találtak fel. Napjainkban is a kolostori gyógyászat közkedvelt szere.
A gyógyászat történetében évszázadok óta ismert és nagyra becsült növény. Paracelsus, a híres svájci orvos azt tartotta róla, hogy meghosszabbítja életünket. Valóban, a világ legidősebb emberei közül többen fogyasztják napi rendszerességgel a citromfű teáját. (a brit nemzetiségű John Hussey, aki 116 évig élt, 50 éven keresztül citromfű teát ivott egy kevés mézzel reggelire, honfitársa, Glamorgan hercege, aki 108 évig élt, szintén naponta fogyasztotta).
A görögökön, rómaiakon kívül az arabok is ismerték. Európában az 1500-as évektől kezdtek vele foglalkozni.Az arabok közvetítésével került a 11. században a Földközi-tenger mellékéről spanyol majd német földre.
A citromfű gyógyhatása
A citromra emlékeztető illatú levelében sok az illóolaj. A citromfű tartalmaz még cserzőanyagot (rozmarinsav), fahéjsav származékokat, triterpéneket (kávé-, urzol-, oleánolsav). Illóolajának fő alkotórészei a titrál, citronellál, geraniol. Ezek az illóolaj-komponensek az illatszeripar fontos kellékei. Rossz közérzet esetén, gyomor- és bélpanaszoknál, epe- vagy májbántalmaknál, szívpanaszoknál, menstruáció alatt, és megfázásnál is segít a citromfű. Idegesség, álmatlanság ellen is jó. Kedveltsége miatt a citromfüvet 1988-ban az év gyógynövényének választották. A citromfű illóolaja baktérium-, vírus-, sőt gombaölő hatású. A gyógyászatban íz javítónak, étvágygerjesztőnek és enyhe nyugtatónak alkalmazzák. Kellemes illata miatt számos teakeverék alkotórésze, ezenkívül reuma elleni bedörzsölő szerekben is szerepel.
Zöld állapotban fűszerként is használják. Saláták, gyümölcslevesek, szárnyas- és vadételek, sőt sütemények ízesítésére kiválóan alkalmas, szükség esetén jól helyettesítheti a citromot. Nemcsak mint fűszer- és gyógynövény állja meg a helyét, hanem nagy nektártartalma folytán kiváló méhlegelő is.
A növény alkalmazása
Csecsemőknek, gyerekeknek általánosan alkalmazható gyógynövények közé tartozik.
Elsősorban idegerősítő és nyugtató hatása ismert. Teája és illóolaja is idegnyugtató. Enyhíti az idegességet, így idegerősítőként kiváló gyógynövény. Görcsös, ideges hányás esetén apránként elkortyolgatva kell egy csészével meginni belőle.
Vízhajtásra: reggel éhgyomorra egy csészével igyunk. Antibakteriális, fertőtlenítő tulajdonsága miatt az ókorban csípésekre, harapásokra külsőleg alkalmazták.
Megfázás, influenza esetén izzasztásra használható-ágyban fekve forrón kell ilyenkor meginni belőle legalább két csészével egymás után.
Serkenti az emésztést,
– emésztésjavításra étkezés előtt fogyasszanak belőle egy csészényit,
– gyomorrontás, gyomorsavtúltengés, hányinger, puffadások idején különösen jó a citromfű,
– a leveléből emésztésjavító likőr készül, a híres Benedictine.
Ha alvási problémákra isszuk, este lefekvés előtt tanácsos egy langyos csésze teát elkortyolgatni.
Szívidegeinket, (szívnyugtató), agyunkat, idegrendszerünket is erősíti, valóban igaz tehát, hogy meghosszabbítja életünket!
Vírusölő tulajdonsága miatt a belőle készített krém jól alkalmazható az ajakherpesz (Herpes simplex) helyi kezelésére.
A nátha egyik ellenszere. Megfázás, influenza esetén izzasztásra használható.
Fürdő: 1 l vízben forraljunk fel 10 evőkanál citromfüvet, majd 10 perc múlva szűrjük le. A főzetet öntsük a fürdővízhez, és vegyünk benne 10-20 perces fürdőt.
Tinktúra: Öntsünk 100 ml vodkát 4 teáskanálnyi citromfűre és hagyjuk állni két hétig meleg helyen, majd szűrjük le. Sötét, légmentesen záródó üvegben tároljuk. Fejfájás esetén dörzsöljük be a halántékot a tinktúrával.
Illóolaj: Övsömör gyógyítására egy teáskanálnyi olívaolajhoz adjunk 5 csepp illóolajat, majd masszírozzuk be a kívánt bőrfelületet. Feszültségoldásra is kiváló.
Illóolaját használhatjukmég aromalámpába, borogatásra, bedörzsölésre, kozmetikai készítményekhez.
Fűszerként: Halak, szárnyasok, saláták, desszertek ízesítésére kiváló.
A citromfű termesztése
Szaporítása a szabadföldi magvetésen kívül történhet palántázással vagy tőosztással is. Évelő, 7-8 évig marad egy helyen, ezért vetésforgón kívül helyezzük el. Minden növény után telepíthető, ha gyommagokkal nem túl fertőzött a terület, ősszel a szerves, illetve a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyák kiszórása után nagyon fontos az alapos mélyszántás vagy ásás. A lassú kelés miatt érdemesebb palántát nevelni. A késő őszi, ún. tél alá vetés ideje november. A sorok között 50-60 cm-es távolságot hagyjunk. A magot kb. 1 cm mélyre vessük. A palántanevelést végezhetjük február végi-március eleji vetéssel fólia alatt, vagy áprilisi vetéssel szabad földön. Ilyenkor elegendő a 20-25 cm-es sortávolság, a vetési mélység 0,5 cm. A kora tavaszi vetésből kikelt kis növényeket májusban, a szabad földön nevelteket szeptember elején ültethetjük állandó helyre. A többéves ültetvény tőosztással is szaporítható. Ezt a munkát nyár végén végezzük, hogy a tél beálltáig még megerősödjenek a szétosztott részek. A tövet ásóval emeljük ki, majd fejlettségétől függően annyi részre osszuk szét, ahány önálló növény nevelhető belőle. Ez a módszer alkalmas az elöregedett állomány megújítására is, ilyenkor javasolt új helyre áttelepíteni a növényeket.
