Ajánld ismerőseidnek!
Egyre több szó esik arról, miért is fontos odafigyelnünk arra, hogy milyen típusú ételeket fogyasztunk egy étkezésen belül. Annál is inkább, mert egyre többen küzdenek emésztési problémákkal, de ebben az esetben is fontos, hogy ne az aggódás vezéreljen. Ha néha nem sikerül betartani a helyes társítást, akkor is fogyasszuk el jó ízűen az ételt, hiszen nem azon a pár alkalmon múlik az egészségünk. A lényeg, hogy döntő többségében jól társítsuk az ételeket!
A jó emésztés titka
Ha valaki étkezés után gyakran levert, fújódik és ég a gyomra – bár a tünetek kiváltó okai sokfélék lehetnek – a legvalószínűbb, hogy szervezete nem boldogul egy alapvető biológiai funkció elvégzésével, az emésztéssel.
A jó közérzet, az egészség biztosítása érdekében, a túlsúly elkerülése végett alapvető követelmény, hogy az elfogyasztott ételféleségek illeszkedjenek az emésztőrendszer vegyi folyamataihoz. Ezt segíti elő az ételek megfelelő társítása. Mindez csak az emésztés biokémiáját ismerve válik érthetővé.
A különböző ételfajták lebontásához különféle emésztőnedvekre van szükség. Ami az egyik ételféleség emésztéséhez alkalmas, az nem feltétlenül jó a másikhoz is. Például a fehérje (mindenféle hús, hal, tojás, tej, sajt, túró) lebontása savas emésztőnedvek jelenlétében megy végbe. A gyomor, ha étel kerül bele, mindig az éppen szükséges összetételű és kémhatású gyomornedvet választja ki. Sajnos, a mi hagyományos étkezési szokásaink szerint jóformán mindig olyan ételek kerülnek össze, amelyek egymással ellentétes kémhatású gyomornedveket igényelnek. Pl. hús-krumpli, hal-rizs, csirke-főtt tészta, tojás-pirítós, sajt-kenyér, tej-kifli és így tovább.
Tehát a legegyszerűbb ételtársítási 1x1 így néz ki
● Szénhidrátot állati fehérjével NE - azaz kenyeret, tésztát, krumplit és a gabonák egy részét hússal és tejtermékkel ne fogyasszunk
● Tejet és tejterméket lehetőleg csak magában (kivéve az az egy kanálnyi joghurt vagy tejszín, amivel habarunk vagy ízesítünk)
● Gyümölcsöt tejtermékkel SOHA!
● Zöldségeket szinte mindennel lehet fogyasztani, kivéve a hüvelyest, amit keményítőkkel ne fogyasszunk.
Tudjuk, hogy a sav és a lúg semlegesítik egymást. Innen származik a baj, az emésztési problémák egész sora. Amikor elfogyasztunk egy marhasültet burgonyával, az étel bekerül a gyomorba, ami előállítja a szükséges gyomornedveket (savasat a sülthöz, lúgosat a burgonyához). Ezek a nedvek azon nyomban semlegesítik egymást, tehát a szervezet további emésztőnedveket választ ki, ami időt és energiát igényel, ráadásul ezek is javarészt semlegesítődni fognak.
Ez különösen nagy probléma, lévén, hogy egyre több ember nem rendelkezik kellő erősségű (pH: 1,2-2) gyomorsavval, amire nagy szükség van az állati eredetű fehérjék lebontásához.
Szervezetünk több órán keresztül kínlódik, miközben mi emésztési bántalmakat észlelünk. Ugyanis, ha az étel a gyomorban várakozásra kényszerül, akkor a fehérje oszlásnak indul, rothadni kezd, a keményítő pedig erjedni fog. Ez nem nevezhető emésztésnek! A rosszul társított ételek tápanyagai nagyrészt kárba vesznek. A rothadás és erjedés során pedig mérgező savak, gázok képződnek, és felfúvódást, gyomorégést érzünk, elnehezedünk, elálmosodunk (az erjedés során alkohol is termelődik!). Azt gondolhatjuk, hogy gyomorsav túltengésben szenvedünk, holott ilyenkor nem a gyomornedv természetes savtartalmát érzékeljük, hanem az étel bomlásából származó mérgező savakat.
Nem egy esetben fordul elő, hogy az orvos savlekötőt ír fel, pedig ezzel a kiindulási probléma nem szűnik meg, sőt, még jobban akadályozza az emésztést.
A kellemetlen tüneteken túl az igazi baj az, hogy a szervezet nem jut hozzá kellő mértékben a szükséges tápanyagokhoz, mérgezettségi foka pedig egyre nő. Előbb-utóbb aztán csak kiürül a gyomor, az emésztetlen, vagy részlegesen megemésztett étel a bélbe továbbítódik, ahol még sok órán keresztül terheli a szervezetet.
Mindez még nagyobb bajokat okozhat, ha a szivárgó bél szindróma is kialakult már. Ebben az esetben a méreganyagok az áteresztő bélfalon a vérkeringésbe juthatnak, további tüneteket okozva.
Persze vannak, akik a rosszul társított ételeket minden érezhető emésztési panasz nélkül fogyasztják. Az emberi szervezet olykor a rengeteg visszaélés ellenére is igen hosszú ideig képes látszólag jól működni. Akik gyakori fáradtságtól, kimerültségtől szenvednek, természetesnek tartják, hogy nap mint nap kávéhoz, serkentőszerekhez folyamodnak. Arra nem gondolnak, hogy a fejfájás, a levertség, az álmatlanság, a megfázás, a torokfájás mind-mind lehet a rossz emésztés tünete is.
Az emésztőrendszer problémái pedig könnyen vezethetnek ételintolerancia kialakulásához.
Hogyan párosítsunk?
Az ételek megfelelő társításának elve kimondja, hogy a szénhidrátot (a keményítő is az!) tartalmazó ételt nem szabad együtt fogyasztani a fehérjékkel. Ezt a felismerést sok kiváló orvos hosszantartó kutatómunkája előzte meg. Az elmondottak bizonyára nagyon riasztóan hangzanak, de korántsem bonyolult betartani. Fontos tudni, hogy a zöldségek emésztése nem igényel sajátságos emésztőnedveket, semleges, savas és lúgos közegben egyaránt lebontódnak.
Ha húst kívánunk, akkor együnk húst, de zöldséggel és salátával! Hagyjuk el mellőle a szokásos köreteket: a krumplit, a rizst, a galuskát, sőt a kenyeret is. A zöldséget is el lehet változatosan készíteni: gyengén megpárolva, állandó kevergetés közben megpirítva, hirtelen kisütve, ízlés szerinti fűszerezéssel. Sajnos a zöldségeket mi többnyire másodrangú ételekként tartjuk számon, a húsok köreteihez képest háttérbe szorítjuk, nem helyezünk hangsúlyt a változatos elkészítésükre. Egészségünk érdekében komoly szemléletváltásra volna szükségünk. A szokásos szalámis, sajtos, tojásos szendvicsek helyett együnk különféle zöldségkrémekkel, pástétomokkal kent kenyeret, pirítóst, minél több retket, zöldhagymát, uborkát fogyasztva mellé! Ne feledkezzünk el a magas víztartalmú táplálékok fontosságáról!
Ha már víztartalom, akkor meg kell említenünk a folyadékfogyasztás fontosságát is, mely szintén fontos a jó emésztéshez. Arra azonban ügyeljünk, hogy közvetlenül étkezés előtt, -után, illetve közben sem javasolt inni, mert ez az emésztőnedvek felhígulásához vezet, ami nehezíti az ételféleségek lebontását.
Ha egy étkezésen belül megfelelően összeválogatott ételeket fogyasztunk, azok gyorsan, 6-8 óra helyett 3 óra alatt megemésztődnek, hatékonyan felszívódnak, ami által energiaszintünk lényegesen nagyobb lesz.
Savak és lúgok
A savasság és a lúgosság mértékét pH-értékben fejezzük ki. Valamely anyag pH-értékét egy 0-tól 14-ig terjedő skálán mérjük. A 0 pH-értékű anyag nagyon savas, a 14 pH-értékű nagyon lúgos. A víz pH-értéke 7, azaz semleges kémhatású. A savas jelleg tehát 0-tól 7-ig csökken, a lúgos jelleg pedig 7-tol 14-ig nő. Az emberi szervezet csakis enyhén lúgos közegben működik tökéletesen. Testünkben sokféle nedv áramlik folyamatosan: vér, epe, ízületnedv, nyál, vizelet, csarnokvíz stb. Folyadék van a szervekben és a szervek körül, minden sejtünkben és a sejteken kívül. Ezek mindegyike lúgosnak kell lennie. Kivéve a gyomorban levőket, melyek eredendően savasak. Működése közben azonban a szervezet savat termel, méghozzá minden sejtünk, az érett vörösvértesteket kivéve. Ez a sav – a sejtlégzés mellékterméke – viszonylag gyenge, és nem jelent veszélyt a szervezetre (mármint nem befolyásolja károsan a létfontosságú lúgos közeget), ugyanis a tüdő könnyűszerrel kiválasztja és kilélegezzük.
Ez is alátámasztja a mozgás és vele összefüggésben a légzés fontosságát. Tudvalevő, hogy a mozgáshiány is elsavasodáshoz vezethet, ne tetézzük hát a bajt!
Van azonban egy másik savforrás is, mely sokkal nagyobb megterhelést ró a szervezetre. Akár állati, akár növényi eredetű táplálékot fogyasztunk, az elfogyasztott táplálék megemésztése után visszamarad a salak. Ezt a salakot – a megemésztett táplálék maradványát – minden esetben egy bizonyos pH-érték jellemzi. Az állati fehérjéből, a tejtermékekből, a tojásból, a gabonakészítményekből főként savas jellegű salak képződik. (A legtöbb zöldségből és gyümölcsből lúgos salak keletkezik.) Ez a savas jellegű salak képezi a fent említett másik savforrást, mely ellen küzdenie kell a szervezetnek, hogy megőrizhesse az enyhén lúgos kémhatást. Valódi küzdelemről beszélünk, hiszen itt erős savakról van szó (pl. kénsav, foszforsav), sokkal erősebbekről, mint amit a sejtjeink termelnek. Ezektől az erős savaktól a tüdő nem képes megszabadítani bennünket, nem úgy, mint a sejtanyagcsere során termelődő szénsavból keletkező széndioxidtól. A savas salak a vese és a belek útján hagyja el szervezetünket. Előbb azonban testünknek ezt semlegesítenie kell, különben károsítaná az emésztőcsatorna szöveteit.
Az emésztés során keletkező savak semlegesítésére szervezet szerves ásványi anyagokat használ: nátriumot, kálciumot, káliumot és magnéziumot. Ezeket gyümölcsökből és zöldségekből nyerjük, vagyis az azok megemésztése után visszamaradó lúgos salakból. A semlegesítő ásványi anyagok szükség esetén azonnal felhasználhatók, de el is raktározhatók. Közülük a nátrium a legfontosabb. Az egyetlen biztos forrás, amiből megfelelő nátriumhoz juthatunk, a zöldség- és gyümölcsfélék. A konyhasó nem megoldás, ugyanis szervetlen nátriumot szolgáltat. A szervezet csupán a szerves anyagokat képes feldolgozni, a szervetlenek csak további megterhelést jelentenek számára.
Az arányokban rejlik a titok nyitja. Ha több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, mint savas salakképző ételeket, a szervezetünk rendelkezik a normál működéséhez szükséges hasznosítható nátriummal. Kellő mennyiségű nátriumtartalék birtokában a savas salakképző anyagokkal is könnyen elbánik.
Ha ezeken kívül a megfelelő fűszerezésre is hangsúlyt fektetünk, akkor nagyon jót teszünk magunkkal és családunkkal, hisz a fűszerek többsége emésztést segítő hatású.
