Ajánld ismerőseidnek!
 |
A Niagara-vízesés körülbelül 12 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén keletkezett. Ez a legnagyobb vízhozamú zuhatag Észak-Amerikában, több mint 110 000 m³ víz zúdul le minden percben átlagos vízállás esetén.
A Niagara – Mennydörgő Víz – nevet az indiánok adták az Egyesült Államok és Kanada határát képező hatalmas vízesésnek.
A Niagara folyó az Erie-tóból ered, s hosszú kilométereken keresztül békésen hömpölyög, majd az Ontario-tóhoz közeledvén hirtelen felgyorsul, s vágtatva érkezik meg a zuhataghoz, ahol fülsiketítő dübörgéssel, valóban mennydörgő vízként zúdul le a mélybe.
A Niagara-vízesés két fő részből áll, amiket a Kecske-sziget választ el: a Patkó-zuhatag a határ kanadai oldalán és az Amerikai-zuhatag az amerikai oldalon. Szintén az amerikai oldalon található még egy kisebb, a Menyasszonyi fátyol-zuhatag, amit a Luna-sziget különít el.
Az óránként lezúduló víztömeget 30 millió köbméterre becsülik. A 70–90 méter mély, meredek sziklafalakkal körülvett szakadékból, ahová az óriási mennyiségű víz lezuhan, valóságos párafelhők szállnak fel, amelyek nagy messzeségből is láthatók, s maga a „mennydörgés” – bizonyíthatjuk – 50 kilométer távolságból is hallható.
Ezt a természeti csodát, világunk egyik legkedveltebb úti célját évente tízmillió turista keresi fel. A Niagara folyó, a „szörnyű zuhanás” után, egy körülbelül 100 méter mély hasadékban még bő tíz kilométert siet tovább, hogy aztán végleg megpihenjen az Ontario hullámaival keveredve. 
A zuhatag fölött halvány ködfátyol lebeg, s a szétporladó vízpermeten megtörő napsugár csodálatos szivárványt varázsol a vízesés fölé. A Niagara-vízesés egyszerre csábító szépsége és hasonlóan értékes hidroelektronikus ereje miatt. Az egyensúly megteremtése a természetes megőrzés, az üdülési, kereskedelmi és ipari felhasználások között kihívást jelent a gondviselők számára az 1800-as évektől fogva.
